Egy bizonyítás körvonalai – újra egy színpadon a Nemzetiben balesetet szenvedett színészek
Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó ismét apa-lánya párost játszanak a Centrál Színház amerikai sikerdarabjában.
Hogy ilyen konfliktustalanná vált az új Nemzeti bemutatkozása, az nem csak értelmezési kérdés, azt talán egyfajta megfelelési vágy is alakította: itt most az emberi jónak kell mindenáron megmutatkoznia.
„Az új vezetésű Nemzeti - az újrakezdés gondolata által megigézve - azt az utat járja, ami egyedül járható a Tamási-daraboknál: a rituális színházét. A rendező Vidnyánszky Attila egy szépséget nem nélkülöző, de konfliktustalan, drámaiatlan mitologikus világot hoz színre, rendezői önmagához képest bátortalan értelmezéssel. Minden és mindenki túl jó és túl szép. Vidnyánszky korábban saját darabok írásával, erősen felforgatott dramaturgiákkal, sokkal borzoltabb, vadabb előadásokkal tudta megmutatni legjobb tudását. Itt most túl sok a szöveg az ő színházához, túlságosan ragaszkodik a drámához, ahelyett, hogy élesebb eszközökkel nyúlna hozzá. A nyelvet - bármennyire is elbűvölne, legalábbis engem - talán a színészek tudásához kellett volna igazítani.”